Gazdasági, társadalmi és egyéni értékteremtés a felsőoktatásban Translated title: Simple Question, Complex Answers. Economic, Human and Social Value Creation in Higher Education

Absztrakt:

A felsőoktatási intézményeknek mind hazai, mind nemzetközi téren sok különböző érintetti csoport igényeinek kell megfelelniük. Ezek a különböző elvárások más-más társadalmi szerephez és felelősséghez kapcsolódnak. Írásunkban három ilyen kihívást emelünk ki, és mutatjuk be a rájuk adott domináns válaszokat. Egyrészt röviden bemutatjuk a vállalkozó egyetem koncepcióját, mint a gazdasági érték képzésének motorját. Másrészt a foglalkoztathatóság – egyéni értékteremtés – kérdéskörével kapcsolatban tárgyaljuk a képzéshez és fejlesztéshez kötődő kihívásokat és az ezekre adott válaszokat. Harmadrészt a társadalmi értékteremtés témáját érintve bemutatjuk a bevonással kapcsolatos törekvéseket, ezen belül is a nyitott tudomány megközelítését. Mindezek felvetik a kérdést, hogy milyen intézményi keret lenne a legalkalmasabb ilyen sokszínű célrendszer kezelésére. Véleményünk szerint – és különösen a hazai felsőoktatási intézmények számára – nemcsak a homogenitás, azaz a meglévő példák és formák átvétele és követése lehet a járható út, hanem a heterogenitásban rejlő lehetőségek kiaknázása, azaz a sajátosságok megkeresése, valamint az egyedi, a lokális környezetbe illeszkedő, de nemzetközileg is életképes modellek kialakítása.

Abstract:

Higher education institutions (HEIs) need to respond to the expectations of several stakeholders both in national and international arenas. These expectations can be related to several different social roles and responsibilities. This paper highlights three different challenges of and dominant responses from HEIs. Firstly, we discuss the concept of the entrepreneurial university as a main driver of economic value creation. Secondly, in relation to the issue of human value creation, namely, the issue of employability, we touch upon the challenges of teaching and development and identify answers HEIs attempt to give to these. Thirdly, we give a brief account on the initiatives of social engagement and open science. All these aspects raise the question of what kind of organisational framework would be most applicable to meet these diverse and complex requirements. According to our argument, striving for institutional homogeneity, in other words, the adaptation of existing examples and forms is only one path among many. Heterogeneity can also be a feasible option – especially for Hungarian HEIs – that is, finding idiosyncratic characteristics and elaborating organisational forms embedded in the local contexts yet being viable in an international arena.