A politikai szocializációs kutatások egyértelmű eredménye volt, hogy a nyolcvanas évek elejére a rendszer látens törekvése, a politikai aktivitástól eltávolítás átfogó sikerrel járt. Az iskolai-mozgalmi szférában szervezett, külsőségeiben politikai jellegű vékony látszataktivitás mögött egy, az egész akkori társadalmat jellemző individualizációs folyamat húzódott meg.
Néhány létszférában viszont a hivatalos, intézményi működéstől független, spontán szerveződések is megjelentek. Ezek a maguk területein nem voltak előzmény nélküliek. A csöves-aluljárós csoportok, a vallási bázisközösségek, a békemozgalmak, egyes oktatási intézményekben önálló hallgatói képviseletre törekvő kis csoportok, végül a független ifjúsági szervezet létrehozását célzó szerveződések kis szigetek voltak az ifjúsági tömegben, de működésükből már akkor is levonhatók voltak közös tanulságok.
Research of political socialization explored that the latent effort of the regime to discourage youth of political activity brought success by the beginning of the eighties. Behind political decoration of pseudo-activity organised in the formal sphere of schools individualisation had been identified characteristic for the whole society.
Spontaneous groups and organisations appeared independently of official institutions in certain spheres. Street-corner and subway groups, religious “basic groups”, peace movements, groups which wished to establish an independent student representation within educational institutions, as well as those who aimed at setting up an independent youth organisation – all these were only small islands but with identifiable messages.