A tanulmány a szakpolitikai célkitűzéseken és beavatkozásokon keresztül elemzi a hazai szakképzés 2004 óta eltelt időszakát. Kitér a decentralizált és centralizált oktatásirányítás időszakára, a két időszak szakpolitikai célkitűzéseire és eszközeire. Rámutat arra, hogy a középfokú szakképzés folyamatai sokszor felülírták a szakpolitikai célokat. 2010 előtt a korai iskolaelhagyás csökkentésében és a tanulószerződés keretében szakmai gyakorlatot folytató szakiskolai tanulók számának emelkedésében volt előrelépés. Az ezt követő időszak szakpolitikája elsősorban a gazdaság igényeihez kívánta igazítani a szakképzést, de mivel nem vette figyelembe a tanulással kapcsolatos társadalmi elvárásokat, a tanulók elpártoltak mindkét középfokú szakképzési programtól.
The study analyzes the vocational secondary education in Hungary since 2004 through policy objectives and governmental interventions. It discusses the policy objectives and tools in both periods of it. It points out that the real processes of secondary vocational training has often overridden policy objectives. During the first period, characterized by decentralized education governance, there was progress in reducing early school leaving and increasing the number of vocational school students trained in the workplaces. Subsequent policy focused on adapting vocational education to the needs of the economy, but the centralized education management did not take the social aspects of learning, so many pupils rather chose gymnasium instead of both programs of vocational education.