Tanulmányaikban (is) kitartóbbak a sportolók? Translated title: Are Sportspeople More Persistent in Their Studies (too)?

Absztrakt:

Tanulmányunkban feltártuk a sportolási szokások és a tanulmányi eredményesség egy fontos mutatójának, a tanulmányok melletti kitartás (perzisztencia) közötti összefüggéseket magyarországi és romániai (partiumi) felsőoktatási intézmények hallgatóinak körében ( N = 2619). Megvizsgáltuk a sportolási szokások és intézményi formák szerint elkülönülő hallgatói csoportok közötti különbségeket a perzisztencia egyes állításaiban és összemutatójában. A kutatás elméleti hátteréhez a fejlődési modell, a zero-sum és a hallgatói integrációs modell elméleteket használtuk fel. Eredményeink szerint a fejlődés modell elmélet a leggyakrabban sportolók kiemelkedő eredményeiben látszik érvényesülni, de fontos kiemelni, hogy a legnagyobb szerepe az alkalmi, társak kedvéért sportoló hallgatók közé tartozásnak van. Az egyetemi sportklubban sportolók a legkevésbé elszántak a tanulmányaik befejezését illetően, miközben a nem sportkörtagok érték el a legmagasabb pontszámokat.

Abstract:

In our study the relationship between sporting habits and an indicator of academic achievement (persistence) is explored among the students of Hungarian and Romanian higher education institutions ( N = 2619). We researched differences of each items and the index of persistence between students of different sporting groups and sport memberships. The theoretical background is based on the development model, zero-sum and student integration model theories. According to our results the development model theory seems to be valid among students who do sport the most frequently. We can see that the occasional, social-community-focused sporting groups have the highest positive impact on persistence. Sporting students who are inside the higher education institutions are the least persist, while students who are not members of any sport communities achieved the highest point.